Mi az általánosítás
Az általánosítás (generalization) a modell azon képessége, hogy új, a tanítás során nem látott adaton is jól teljesítsen. Ez a gépi tanulás valódi célja. A tanító adaton elért kiváló eredmény önmagában keveset ér, hiszen a modellt éppen ezen az adaton igazítottuk be. Ami számít, hogy amikor éles helyzetben, korábban nem látott esetekre alkalmazzuk, akkor is pontos marad. Egy modell csak akkor hasznos, ha a tanult mintázat átvihető az adott adathalmazon túlra.
Túltanulás és alultanulás
Két véglet ronthatja el az általánosítást. A túltanulás (overfitting) akkor következik be, amikor a modell túl szorosan illeszkedik a tanító adathoz, és nemcsak a valódi mintázatot, hanem a véletlen zajt és az egyedi kilengéseket is megtanulja. Ilyenkor a tanító adaton kiváló, új adaton viszont gyenge. Az alultanulás (underfitting) az ellenkező hiba, a modell túl egyszerű ahhoz, hogy megragadja az adatban rejlő mintázatot, ezért mindenhol gyengén teljesít. A cél a kettő között áll, egy olyan modell, amely megfogja a lényeget, de nem tapad rá a zajra.
Miért osztjuk három részre az adatot
Ha a modellt ugyanazon az adaton mérnénk, amin tanult, a mérés félrevezetne, hiszen a modell akár be is magolhatta a példákat anélkül, hogy valódi mintázatot tanult volna. Ezért az adatot három elkülönített részre osztjuk. A tanító halmaz (training set) az, amin a modell a súlyokat beállítja. A validációs halmaz (validation set) a fejlesztés közbeni finomhangolást és a hiperparaméterek beállítását szolgálja, ezen figyeljük, hogyan halad a modell. A teszthalmaz (test set) a legvégén, egyetlen, elfogulatlan méréshez van fenntartva, ezt a modell a tanítás során soha nem látja. Fontos, hogy a teszthalmaz valóban érintetlen maradjon, mert ha akár közvetve is beszivárog a fejlesztésbe, a végső mérés újra elveszíti a jelentőségét, és túl optimista képet fest a modellről.
A túltanulás felismerése a veszteséggörbén
A túltanulás jól látszik, ha a tanítás közben együtt figyeljük a tanító és a validációs veszteséget. Eleinte mindkettő csökken, ahogy a modell tanul. Egy ponton túl azonban a tanító veszteség tovább csökken, a validációs veszteség viszont emelkedni kezd. Ez az a pillanat, amikor a modell már a tanító adat egyedi zaját tanulja, az általánosítása pedig romlik. Ezt a fordulópontot használja ki a korai leállítás (early stopping), amely a validációs teljesítmény romlásakor megállítja a tanítást, mielőtt a modell túltanulna.
Három elkülönített halmaz. A tanító halmazon tanul a modell, a validációs halmazon hangoljuk a beállításokat, a teszthalmazt pedig érintetlenül tartjuk a végső, elfogulatlan mérésig. Ez a felosztás védi meg az általánosítást a túltanulástól.
Workshop
AI Transformation Day
Egésznapos, vezetőknek szóló program. Feltérképezzük, hol tart a szervezet, mi az első reális lépés, és milyen belső feltételek szükségesek a sikerhez. A nap végén konkrét, prioritizált cselekvési lista.
Érdekel a program →