Az általánosítás a valódi cél
A tanítás során könnyű elveszíteni a szem elől a tulajdonképpeni célt. A cél nem az, hogy a modell a tanítóadatot bemagolja, hanem hogy jól teljesítsen olyan adaton, amelyet még sosem látott. Ezt a képességet nevezzük általánosításnak (generalization). Egy modell csak akkor hasznos a gyakorlatban, ha az új, ismeretlen esetekre is helyes választ ad. Ezért a tanítóadaton mért teljesítmény önmagában félrevezető, mindig szükség van egy elkülönített adatrészre, amelyen ellenőrizzük, valóban általánosít-e.
Alultanulás és túltanulás
Két véglet fenyeget. Az alultanulás (underfitting) esetén a modell túl egyszerű, nem képes megragadni a mögöttes összefüggést, ezért már a tanítóadaton is gyengén teljesít. A túltanulás (overfitting) az ellenkező véglet. Ilyenkor a modell túlságosan rugalmas, és a tanítóadatot olyan aprólékosan követi, hogy a véletlen zajt is bemagolja. A tanítóadaton látszólag kiváló, új adaton azonban rosszul teljesít, mert a zajra épített, nem az igazi mintázatra. A jó modell a kettő között van, elég összetett a mintázat megtanulásához, de nem annyira, hogy a zajt is megjegyezze.
Alultanulás
- A modell túl egyszerű
- Már a tanítóadaton is hibázik
- Nem ragadja meg a mintázatot
- A megoldás összetettebb modell vagy több tanítás
Túltanulás
- A modell túl rugalmas
- A tanítóadaton kiváló, új adaton gyenge
- A zajt is bemagolja
- A megoldás regularizáció vagy több adat
A tanító és a validációs görbe
A túltanulás jól látszik, ha a tanítás alatt két veszteséget követünk. A tanító veszteség azon az adaton mérve, amin a modell tanul, a validációs veszteség pedig egy elkülönített adaton, amit a modell nem lát tanulás közben. Eleinte mindkettő csökken. Egy ponton azonban a tanító veszteség tovább csökken, a validációs viszont emelkedni kezd. Innentől a modell már nem általánosít jobban, hanem a tanítóadat sajátosságait magolja. Ez a pont a jel, hogy a modell túltanulásba fordult.
Regularizáció
A regularizáció (regularization) gyűjtőnév minden olyan eljárásra, amely a túltanulás ellen hat, azaz a modellt az általánosítás felé tereli. A mélytanulásban két eszköz különösen elterjedt. Az egyik a dropout, amely a tanítás során véletlenszerűen ideiglenesen kikapcsol egy adott arányú neuront minden lépésben. Így a háló nem támaszkodhat túlzottan néhány konkrét neuronra, hanem robusztusabb, megosztott reprezentációt kénytelen tanulni. A másik a korai leállítás (early stopping), amely a validációs görbét figyeli, és pontosan akkor állítja le a tanítást, amikor a validációs veszteség emelkedni kezdene.
- Adat elkülönítéseA tanító, a validációs és a teszt adatot szétválasztjuk, hogy külön mérhessünk.
- Dropout a tanításbanMinden lépésben véletlenszerűen kikapcsolunk néhány neuront, hogy egyik se váljon nélkülözhetetlenné.
- Validáció figyeléseTanítás közben követjük a validációs veszteséget, ez jelzi az általánosítást.
- Korai leállításAmikor a validációs veszteség emelkedni kezd, megállítjuk a tanítást.
Workshop
AI Transformation Day
Egésznapos, vezetőknek szóló program. Feltérképezzük, hol tart a szervezet, mi az első reális lépés, és milyen belső feltételek szükségesek a sikerhez. A nap végén konkrét, prioritizált cselekvési lista.
Érdekel a program →