Két út ugyanahhoz a célhoz
A megerősítéses tanulás módszereit nagyjából két családba sorolhatjuk. Az értékalapú (value-based) módszerek, mint a Q-tanulás, előbb az értékeket becslik meg, és ezekből olvassák ki a legjobb lépést. A politikaalapú (policy-based) módszerek ezzel szemben nem kerülnek az értékek megbecslésén, hanem magát a politikát paraméterezik, és közvetlenül azt hangolják. Ilyenkor a politika egy modell, gyakran egy neurális háló, amely a bemeneti állapotból közvetlenül a cselekvések valószínűségeit adja ki.
Az alapötlet
A politika gradiens gondolata meglepően intuitív. Az ágens lejátszik egy vagy több teljes menetet a jelenlegi politikájával, és megnézi, mennyi hozamot ért el. Ezután úgy módosítja a politika paramétereit, hogy a magas hozamhoz vezető cselekvések valószínűsége nőjön, a gyenge hozamhoz vezetőké pedig csökkenjen. Ha egy lépéssorozat jól sült el, a rendszer megerősíti az abban szereplő döntéseket, ha rosszul, gyengíti azokat. Ezt a módosítást a gradiens iránya adja meg, innen a módszer neve. Sok ilyen kis igazítás után a politika egyre nagyobb valószínűséggel választja a jó lépéseket.
- Menet lejátszásaAz ágens a jelenlegi politikájával végigjátszik egy vagy több epizódot.
- Hozam méréseKiszámolja, mennyi jutalmat gyűjtött összesen az adott menetben.
- Cselekvések súlyozásaA jó hozamhoz vezető lépéseket megerősíti, a gyengéket gyengíti.
- Paraméterek frissítéseA politika paramétereit a gradiens irányába lépteti, majd új menet indul.
Miért éri meg a közvetlen út
A politikaalapú megközelítésnek van néhány fontos előnye. Természetesen kezeli a folytonos cselekvéseket, például egy kormányzási szöget vagy egy nyomatékot, ahol az összes lehetséges lépés végigpróbálgatása nem lenne értelmezhető. Emellett képes valódi sztochasztikus politikát tanulni, ahol a jó viselkedés maga is valamennyi véletlent tartalmaz, ami sok feladatban hasznos. A hátránya, hogy a hozam nagy változékonysága miatt a tanulás zajos lehet, és a frissítések bizonytalanok. Éppen ezt a problémát enyhítik a fejlettebb változatok.
Értékalapú
- Előbb az értékeket becsli
- Ebből vezeti le a legjobb lépést
- Jól illik véges cselekvéshalmazhoz
- Példa, a Q-tanulás és a DQN
Politikaalapú
- Közvetlenül a politikát hangolja
- Természetesen kezel folytonos cselekvést
- Sztochasztikus politikát is tanul
- Alapja a későbbi PPO módszernek
Színész és kritikus
A gyakorlatban gyakran ötvözik a két megközelítést. A színész-kritikus (actor-critic) elrendezésben két rész dolgozik együtt. A színész a politika, amely a lépéseket választja. A kritikus egy értékbecslő, amely megmondja, mennyire volt jó a helyzet, amelybe a színész került. A kritikus visszajelzése stabilabbá és kevésbé zajossá teszi a politika frissítését, mint ha csak a nyers hozamra támaszkodnánk. Ez a felépítés adja számos modern módszer vázát, köztük annak is, amelyet a hetedik leckében a nyelvi modellek finomhangolásánál látunk viszont.
Ahová ez mutat
A politika gradiens a megerősítéses tanulás egyik legrugalmasabb eszközcsaládja, és ez a híd a kurzus második feléhez. A nyelvi modellek finomhangolásánál ugyanis pontosan egy politika gradiens módszert, a PPO-t használják. Mielőtt odaérnénk, a következő leckében megnézzük, miért van egyáltalán szükség megerősítéses tanulásra a nyelvi modelleknél, és mit jelent az RLHF.
Workshop
AI Transformation Day
Egésznapos, vezetőknek szóló program. Feltérképezzük, hol tart a szervezet, mi az első reális lépés, és milyen belső feltételek szükségesek a sikerhez. A nap végén konkrét, prioritizált cselekvési lista.
Érdekel a program →