A három elem
Az MCP szerver háromféle dolgot ajánlhat fel a kliensnek. A hármat gyakran összemossák, pedig a különbség lényeges, mert azt írja le, ki dönt a használatukról.
Modell, alkalmazás, felhasználó. Ez a három vezérlő, és minden elem pontosan egyikhez tartozik.
A leggyakoribb tervezési hiba az, hogy mindent eszköznek csinálunk. Ha egy adat egyszerűen betehető a kontextusba, akkor erőforrás legyen, mert így a modellnek nem kell külön lépést tennie érte, és nem is tévedhet abban, hogy mikor kérje le.
Mikor melyiket
Eszközt akkor, ha a művelet kimenete a helyzettől függ, vagy ha változtat valamit a világban. Egy keresés esetről esetre mást ad vissza, tehát eszköz. Egy számla kiállítása változtat, tehát mindenképp eszköz, ráadásul olyan, aminél emberi jóváhagyást is érdemes beépíteni.
Erőforrást akkor, ha az adat előre kiválasztható és stabil. Egy megnyitott fájl tartalma, egy kiválasztott ügyfél adatlapja. Az alkalmazás dönti el, mi kerül be, és ez így kiszámíthatóbb.
Promptot akkor, ha egy visszatérő feladatnak van bevált kiindulópontja, és azt szeretnéd, hogy a felhasználó egy kattintással elérje, ne kelljen fejből felidéznie.
A felfedezés
A kliens induláskor megkérdezi a szervert, mit tud. A szerver visszaadja az eszközök, erőforrások és promptok listáját, mindegyikhez névvel és leírással.
Ez a leírás nem dokumentáció az embernek. Ezt a modell olvassa, és ez alapján dönti el, mikor melyik eszközhöz nyúljon. Egy pontatlan leírás ugyanolyan hibát okoz, mint egy hibás kód, csak nehezebb észrevenni, mert semmi nem áll meg, csak rosszul választ a modell.
Erről az ötödik leckében lesz szó bővebben, mert itt dől el a legtöbb MCP integráció minősége.
Workshop
AI Transformation Day
Egésznapos, vezetőknek szóló program. Feltérképezzük, hol tart a szervezet, mi az első reális lépés, és milyen belső feltételek szükségesek a sikerhez. A nap végén konkrét, prioritizált cselekvési lista.
Érdekel a program →